Rose rendesen felzárkózott mögöttünk, mióta Belikov testőrtől vett különórákat. Lassan engem is legyőzött. Pedig az évfolyamból a legjobb voltam. Továbbra is
udvaroltam neki, mármint Rose-nak, nem Belikov testőrnek =) Úgy tűnt, mintha viszonozni szeretné. Többet voltunk együtt, meg ilyenek. De én láttam rajta,
hogy mikor velem van, nem rám figyel, valaki más járt a fejében. A téli sítáborban megísmerkedett Adrian Ivaskhovval, aki szemmel láthatóan hajtott rá, bár
nekem Rose azt mondta, hogy ez kifejezetten idegesíti, nekem úgy tűnt, mintha tetszene neki a dolog. Mintha büszke lenne magára. Persze ez még mindig nem
árul el semmit. A strigatámadások mindenkit megrémítettek, főleg Mia Rinaldi-t, akinek az anyját megölték. Őt én vígasztaltam, mikor senki más. Ez meg
Rose-nak nem tetszett. Megpróbált "visszahódítani", de ez a kísérlet kudarca fulladt, és csak annyi jött ki belőle, hogy kikotyogta nekem, hogy Belikov
szerint hol vannak a strigák. Persze mi Miával és Eddie-vel a lehető leghamarabb odamentünk. Rose és Christian Ozera követtek minket, aztán belesétáltunk
a strigák "fészkébe".
Azt mondták, hogy Mia vagy Christian életben maradhat, de csak az egyikőjük. Christian ordibálva ellenezte a dolgot. A striga - nem emlékszem már, hogy
hívták - többször ivott Eddie véréből, és egyszer Roseból is. Két nap után Christian szomjas lett. Azt mondta, hogy ő akar striga lenni, és hogy Rose-t
használja majd fel. Én tiltakoztam, azt akartam, hogy inkább engem, még mindig szerettem Rose-t. Inkább én haljak meg, mint ő. Christian persze nem figyelt
rám. Odavezették Rose-hoz. tényleg úgy tűnt, mintha inna. Nagyon megijedtünk. Rose felnyögött, és Christian abbahagyta - a színjátékot. Leégette Rose
karjáról a bilincset. Ők már szabadok voltak. Mire mindekit kiszabadítottak, eltelt egy kis idő, de Rose mindnekit kiparancsolt az épületből. Én nem hallgattam
rá. Utána mentem a pincébe, ahol a két strigával találkoztunk össze. Ő bátran harcolt, de vesztésre állt, hát én is beszálltam. A striga hozzám ugrott,
megfogta a nyakamat, kicsavarta. Valami hatalmasat reccsent, aztán minden elsötétült - örökre.
[ Mason Ashford gondolatai a 2. részről, és a haláláról ]
